December 24-e van. Karácsony. Az év legmeghittebb ünnepe. Bár egyedül jöttem haza, de mégis tök jó a kedvem. A Tinderes társkeresést feladtam. Az egyik ismerősöm több hónapig csetelt rajta egy sráccal, akiről kiderült, hogy az orvos Apuka és tanár Anyuka jóképű fiacskája egy török modelltől lopott magának alteregót. Izmos kockahas helyett azóta sem tudjuk, hogy mit is takart a tényleges valóság, de egy hónapnyi hazudozás után már nem is volt kíváncsi rá senki. Azóta se értem, hogy embereknek miért jó egy teljesen fals víziót felállítani magukról. Úgy gondolta, hogy nem fog lebukni? A találkozásra egy méhész-szettben érkezik, vagy esetleg Darth Vader jelmezben, vagy mi? Nagyanyáink megmondták, hogy a "hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát". Na, hát a fiatalemberünk is pont így járt.
Szóval Tinder program borult. Nyilván nem csak ezért. Egyébként sem estem hasra a kínálattól. Attól pedig végképp nem, hogy akivel volt is valami szimpátia, az sem törte magát halálra az aktív kommunikációért.
Mr. Foglalt Kolléga pedig eközben bejelentkezett. Sajnos bármennyire szerettem volna megmutatni neki, hogy melyik ajtón távozzon, egyszerűen nem volt erőm hozzá. Vagyis de: hajnali 3-kor... miután már a lakás minden pontját bejártuk. A tárlatvezetés pedig olyan jól sikerült, hogy azóta sem mennek ki a fejemből az emlékképek. Ha nem tetszene ennyire, sokkal könnyebb dolgom lenne. De sajnos nagyon tetszik. Nagyonis. (A fenébe.)
VISZONT általa ismét rájöttem egy nagy igazságra. Ez a "tudtam, tudtam, csak nem sejtettem kategória" Méghozzá arra, hogy "All about energy" vagyis: A világon minden az energiákról szól. Nem akarok ennél nagyobb szavakat használni, mert teljesen szükségtelen. Mindazon túl észt osztani sem szeretnék, mert nem tudományos disszertációra készülök a témában, pusztán csak saját tapasztalatomat írom le (bár elmeséltem pár barátnőmnek és ők is megerősítették).
Úgyhogy az aktuális konklúzióm (nem egy spanyol viasz): Ha valaki éppen pár nélkül van (mint én), és szeretne egyet, neagyisten már a kiszemelt alany is megvan (mint nekem, Mr Foglalt Kolléga személyében) - eszébe NE jusson rágörcsölni. Ne kattogjon és ne mondogassa, hogy "úgyse fog jelentkezni, úgyse fog felhívni, stb" mert sajnos jó eséllyel így is lesz. Végképp NE áldozzon értékes perceket sopánkodásra a drága idejéből. Helyette inkább éljen és rezegjen boldogságot magából. És hogy miért gondolom ezt? Mert én napokig, hetekig kattogtam ezen a fiún. Minden áldott telefonzúgásra levert a víz. Úgy ugráltam megnézni, hogy éppen ki üzent, mintha szülési értesítőt várnék. És amikor nem írt,.. mondjuk úgy, ... hogy nem voltam maximálisan boldog. Majd egy nap elegem lett, hazaérve úgy döntöttem, hogy tojok a világra és élvezem, hogy jön a Karácsony. Eközben - az egyik barátnőm szervezkedésének hála - megcsörrent a telefonom és egy újdonsült fiú randira hívott. Felszabadultan röhögcséltem vele, és már épp kezdtem megállapítani, hogy az élet újra szép, amikor e-mailem érkezett. Meg se akartam nézni, de amikor végre valahára sikerült megnyitnom, azt hittem, hogy rosszul látok. Egy pillanatig szerintem fel sem fogtam, hogy Ő a feladó. Alig 2 perce engedtem el Mr. Foglalt Kolléga gondolatát, amikor azonnal bejelentkezett. Mondanom sem kell, kisebb sokkot kaptam. Az arcom olyan alakzatot vett fel, mintha ruhafogassal a számban aludtam volna. Azt sem tudtam, hogy kit hívjak fel örömömben.
Szóval, Hölgyeim. Bizonyára mindannyian olvastuk a Titok c könyvet, esetleg megnéztük a róla készült videót is. (ha még nem tettük, hát nyugodtan tegyük) Engem őszintén szólva lenyűgözött, így én anno maximálisan elhittem minden szavát. A gyakorlatban azóta is nehezen tudom alkalmazni, de mentségemre legyen szólva, legalább próbálkozom. Szóval a Titok c. film/könyv olyan gyönyörűen bemutatja, hogy mire képes az energia. A jelszó: kérd, vizualizád (képzeld el, hogy már a Tiéd), és engedd el. Ilyen nagyon egyszerű az egész. És a fő szempont, hogy minden fázis számít. Nem maradhat ki semmi. És természetesen, mint mindennek, ennek is a vége a legfontosabb: esetünkben az elengedés.
Ha ugyanis azt a jóembert, akit Te megálmodtál magad mellé, NEKED teremtette az ég, akkor nincs az a földi erő, aki/vagy ami elrángatná mellőled. (nem mondom, hogy Mr. Foglalt Kolléga nekem van teremte, de nagyon szeretném hinni, hogy így van) Ellenben, ha az ominózus fiú úgy van összerakva, hogy a tartós veled való együttléte nem igazán segíti az életed, akkor jobb is ha megy, és soha nem is jön vissza. (kinek hiányzik sok évnyi szenvedés és boldogtalanság?)
Drasztikusan hangzik, de egészen egyszerűen el kell fogadnunk, hogy ez tényleg csak ennyi. Nem is több és nem is kevesebb.
A fentieket lehet nyugodtan tesztelgetni. Kicsit kívülről szemlélni az életünket és főként: jól érezni magunkat a bőrünkben. Mert ha Te sem érzed, hogy élsz, akkor miért várod el egy másik embertől, hogy kettőtök helyett pumpálja a gépezetet?
Tehát a feladat, így Karácsony estére: Legyél boldog! Kérj, álmodj és aztán engedd el! Én most ezzel a gondolatmenettel állok neki a fenyőfadíszítésnek és közben szigorúan igyekszem csak azon kattogni, amiért már hálás lehetek. :)
Boldog Karácsonyt Mindenkinek!:)
