Tegnap este végre volt szerencsénk megnézni az eddig csak trailer-i mítoszban keringő Szürke 50 árnyalatát, a maga teljes: 125 perces valójában. Látva a filmet és olvasva az eddigi kritikákat úgy éreztem, hogy végre itt az ideje, hogy olyan ember is hangot adjon a véleményének, akinek már a könyv forgatása sem volt egy kötelező misszió. A világháló ugyanis már most tele van jópofa férfiak kéretlen kommentjeivel, és az „anno végigszenvedtem a könyvet, most a filmet is kénytelen voltam” típusú hozzászólásokkal. Értem én, hogy a férfi célközönségnek szánt filmes oldalak nem csöpöghetnek érzelmektől, esetleg egy ilyen típusú film mélyre szántóbb elemezgetésétől, de könyörgöm… Aki soha nem vette a kezébe a könyvet és nincs benne abban a 100 millióban, akinek kitöltötte a felesleges idejét, miért nyilatkozik? És főképp: miért nyilvánít véleményt? Aki nem tudta pontosan fél évvel ezelőtt, hogy 2015. februárjában le fog ülni a széles vászon elé, hogy interaktív mozgás közben is megcsodálja Mr. Grey-t, miért nem marad ez egyszer csöndben? Kár az ínyhüvely gyulladással dacolva kritikát írnia róla, mivel NEM Ő a célközönsége ennek a filmnek.
Nah de ennyit a negatív emberekről. A mozi szerintünk jó. Nyilván nem tud jobb lenni, mint a könyv. De soha nem is lehet jobb, hiszen a képzelőerő némiképp nagyobb teret enged a fantáziának az idő és pénz által szabott korlátoknál. A szereplőválasztás nem rossz, bár én személy szerint jobban örültem volna Ryan Goslingnak, mint James Dornannak. De így, a 125 perc eltelte után már nem bánom. Jól áll neki ez a film, ahogy Miss Steele-t alakító Dakota Johnsont is abszolút bele tudtam helyezni abba az esetlen, szűzies szerepbe, amelyet az író neki szánt.
Kár a félvállról odavetett, „ez egy szar” típusú lehúzásokért. A film kasszasiker. Már akkor is annak készült, amikor még csak nyomtatásban volt kapható. Ha a kritika írói egy kicsit is ismernék a női lelket, akkor pontosan tudnák, hogy miért lett bestseller. Nem a választékos irodalmisága miatt (mert valljuk be, hogy elég egyszerű nyelvezete van) Hanem azért, mert mi igazi nők, mind arra vágyunk, hogy az intelligens, jómódban élő, csapodár, kicsit elveszett, a lelke mélyén érzelmes férfi csak a mi kedvünkért legyen olyan, amilyen. Szeressen, imádjon minket. Figyeljen ránk. Törődjön olyan banálisnak tűnő dolgokkal is, hogy ettünk-e aznap eleget. Bukkanjon fel a legváratlanabb helyzetekben, amikor szükségünk van rá. Legyen ott, ha bajba kerülünk. Mentsen meg minket. És igen: egy heves csók kíséretében kenjen fel minket a liftajtóra, ha éppen rátör a hév. Lásson minket esendőnek és szeressen minket akkor is, ha éppen keresztülzuhanunk egy küszöbön. Vegyen észre minket smink és trendi ruhák nélkül is. Olyannak szeressen, amilyenek a hétköznapokon vagyunk. És ami talán a leginkább fontos: NE nekünk kelljen meghódítani Őt. Tegyen azért, hogy a lábai előtt heverjünk.
És igen, ha valaki ezeket a köröket megfutja értünk, annak teljesen kiszolgáltatjuk magunkat. Annak ribanc leszünk, ha azt igényli. Ott leszünk, ha egy füttyent. Gátlások és álszentség nélkül szenteljünk oda magunkat. Hihetetlennek hangzik? Pedig így van. A FÉRFI mindent ki tud hozni a nőből, amit szeretne. Már a Twilight írója is pontosan tudta, hogy "Mi kell a nőknek", ahogy E.L James is. Végy egy alap sztorit, amire minden nő vágyik, fűszerezd meg sok erotikával és szexszel (ez az Alkonyat esetében csak hosszan elnyújtott vágyódás volt, amit szintén imádunk) és máris milliók rohannak a könyvesboltokba és adják át egymásnak az igét – „Úristen, de jó könyvet olvasok, meg kell venned” – és így lőn a bestseller, majd a dollármilliókat hozó film.
Olyan ez, mint amikor Walt Disney felismerte, hogy szükség van mesékre. Most is szükség van. Csak a felnőtteknek már kevés a rajzolt világ. Mert a 21. század, amiben élünk ennél már durvább dózist igényel. Kicsit felbolydult, kicsit megfordult, és kicsit már mi magunk sem értjük, hogy mi történik benne. Így hát mindig kell valami, (legyen ez akár egy filmvetítés) ahol leülhetünk és álmodozhatunk arról, hogy mire is vágyunk igazán.
És Uraim, nem kell kétségbe esni, ha nem parkol 15 különböző 20 milliót érő autó a garázsban, vagy nem rendelkeznek tucatnyi nyakkendővel a szürke 50 árnyalatában. Akkor sincs probléma, ha nem Boss öltönyök sorakoznak a földtől plafonig érő üvegszekrényben. Az a jó hírünk, hogy egy darab igényes farmer, cipő, póló, bőrdzseki kombóval és kellő mennyiségű érzelmi oldallal már le lehet venni minket a lábunkról.
Szóval ezúton üzenem azoknak, akiknek nem tetszett a film, hogy nézzék meg nyugodtan újra. A fenti szemlélettel. Majd tekintsenek a mellettük ülő barátnőjükre és gondolják végig, hogy Ő vajon miért is akart annyira eljönni erre a filmre, mi járhat a fejében, miközben ezt nézi....
Mert az biztos, hogy legtöbbünknek nincs szüksége milliárdos ifjoncokra, de ebben bizonyára minden hölgy egyetért: aki úgy szeret minket, hogy azon még Ő maga is meglepődik, olyanra nagyon és BÁRMI ÁRON.
